“Egy csepp Földben annyi élőlény él, amennyi csillag van az égen.” – Interjú Holló Andrással
A Bábozd Zöldre Környezeti Nevelési Egyesület a Komposztálj Budakalász! program keretében Budakalász méltán híres szakemberével, Holló András kertészmérnökkel beszélgetett a komposzt csodáiról.
BZ: Hogyan tudsz kapcsolódni hozzánk és a komposztálási projekthez?
A Bábozd Zöldre az otthonod! koncepcióhoz maximálisan tudok csatlakozni, mert a gyerekekben van a reményünk. Elszakadtunk a természettől és ezáltal gyökértelenné válhatunk. Utolsó reményünk a következő generáció.
BZ: Az előző percekben meséltél a gyerekeknek. Azt, hogy egy csepp Földben annyi élőlény él, amennyi csillag van az égen. Mesélhetünk nekik a komposzt manókról és a kertben lapuló tündérekről. A komposzt csodáiról. Mi az, ami vonz a komposztálásban és hogyan kapcsolódtál hozzá?
Gyerekkoromban a nagyapámnál találkoztam ezzel a folyamattal először. Az évek alatt a kertjében felhalmozódó „kerti szemét” eltüntetése motivált, egyszerűen rendet akartam rakni. A sok korhadék és szemét alatt azonban egy kupac értékes, különleges és fantasztikusan puha állagú földdel találkoztam itt Budakalászon a Kinizsi utcában, ahol inkább rossz anyagú föld jellemző.
Ekkor már a Kertészeti Egyetemre jártunk, ahol éppen csak a „Talajtan” tantárgy kapcsán találkoztam a komposztálás folyamatával. Magam szakállára kezdtem bele komposztáló építésébe, deszkákból egy könyv alapján, de sok évig kudarc ért (korhadás, száraz komposzt) nem értettem hozzá, csak csináltam.
BZ: A hibák újabb kísérletekre sarkalltak?
Engem a tudomány nem mozgat meg, engem mindig a gyakorlat érdekelt jobban. Magam tanultam meg, hogy a komposzt sohasem száradhat ki, illetve, hogy nagy tömegben ne rakjunk semmit a komposztra. Felfedeztem, hogy a giliszta tökéletes indikátor: a kész komposztból a giliszták eltávoznak és a benne lévő rovaroktól sem kell féltenünk a növényeinket mert csak a korhadó anyagot képesek megrágni (pl. rózsabogár pajor).
Évekkel később gyönyörködtem a csodában: az érett komposzt puhább és finomabb, mint bármelyik kereskedelemben kapható föld. Soha nem ettem olyan epret, ami azon nőtt fel. Minden mesterséges anyag nélkül tudott így megerősödni. A magaságyásba is 25 cm komposztföldet tettem a tetejére. Ennek csak az a hátulütője, hogy ha magról vetjük a növényeket akkor a csírákkal küzdenünk kell, de megéri.
BZ: A kertben hol alkalmazod a komposztot és az ebből tanultakat?
Mindenhol. A levágott füvet mulcsként használjuk a bokrok alá. A körforgásos gondolkodást nem csak ebben keresem. Az ivóvizet például soha nem folyatjuk feleslegesen. A kazánból folyó hideg vizet a fürdéshez például kannákba gyűjtöm és azzal locsolok. Egy csepp sem mehet kárba.
BZ: Ezzel példát mutathatsz a gyerekeknek, fiataloknak is.
Tanár családból származom és hiszek benne, hogy van még velük feladatom és hiszek a mesék fontosságában. A gyerekeknek a meséken keresztül csak az igazságot mondhatjuk, és a valódi igazság az, amit magunk is megtapasztaltunk. Sokszor a meséken átadhatunk ismereteket is. A valódi mesék összefogják az emberi létezés minden síkját. A régi bölcsek meséiből valódi dolgokat tanulhatunk, de a kis közösségek eltűnésével a bölcsek szerepe és tisztelete is eltűnőben van. Elvesztettük a gyökereket, azokat a bölcs gondolatokat amire a világunk épül. Olyan megfoghatatlan és illékony dolgokra építünk, amire nem lehet alapozni. A hitelesség pedig fontos lenne. A leghitelesebb példa számomra maga a kertem, ahol megvalósul a körforgás és tapasztaljuk a komposztálás jótékony hatásait. Én itt találtam meg a harmóniát. A növények nálunk addig vándorolnak, amíg meg nem találják a helyüket. A harmónia keresése a legfontosabb. Erről szólt a mesém, és erről szól az egész életem.
BZ: Kell-e szerinted a mai világban komposztáláshoz az ember? Ezt a kérdést szoktuk feltenni az iskolákban és több jó válasz is létezik rá
A komposztálás természetes folyamat, ami a természetben is megvalósul. Az erdőben is megvalósul. De a természetnek mások a szempontjai. Ha a természetet nézzük, nem termel: nem fontos hogy a répa vastag legyen és hosszú. Az ember új, a természetnek nem fontos szempontokat is hozzáad a rendszerhez. A komposztálást is hatékonnyá akarjuk tenni, rányomjuk az „egónkat”. A természet ráér. Ő nem időre mozog. Az ember karmesternek képzeli magát, de valójában mi is hangszeren játszunk. Meg kell találnunk a saját helyünket, hogy harmóniába kerüljünk a világgal és megtaláljuk a boldogságunkat. Hiszen erre vagyunk alkotva.