2. Állomás | A rét és erdő határán

Kik élnek erdő és mező határán?

A rét és az erdő határán kialakuló cserjés-bozótos védi az erdőt a széltől, a kiszáradástól. Változatos növényvilága minden évszakban táplálkozó-, fészkelő- és búvóhelyet biztosít az állatoknak. Jellemző faja a vadkörte, a tövisszúró gébics és a karvalyposzáta.

Az erdei tisztáson Mimó és barátai az ott élő állatokkal ismerkednek. A távcső segítségével mi is megleshetjük a fák lombjai közt rejtőzködő állatokat!

Vörösbegy: Szívesen költ gazdag aljnövényzetű lomberdőkben, kedveli a nedves patakvölgyeket, az erdei utak környékét, de megtalálható a nagyobb parkokban, arborétumokban is. Télen a madáretető vendégeként is találkozhatunk vele.

Feketerigó: Éneke kora hajnaltól késő estig hallható városszerte, és gyakran közelről is megfigyelhető, ahogy az avarban kutat eleség után. Olyan jól alkalmazkodott a városi élethez, hogy erdőlakó rokonaitól eltérően a telet is velünk tölti.

Nagy fakopáncs: Míg az énekesmadarak dallal, a harkályfélék dobolással keresik párjukat, jelölik ki területüket, amihez messzeszóló üreges fát keresnek. Más odúban fészkelő madarak, mint például a cinegék, számára is nélkülözhetetlenek az általuk készített odúk, amelyből minden évben többet is készítenek.

Európai vörös mókus: Hívhatjuk evetkének vagy cibókának is a kis vörös légtornászt. Könnyen barátkozó, városi parkokban is gyakran előforduló rágcsáló. Télre hatalmas készleteket halmoz fel különböző magokból, amivel fontos ökológiai szerepet tölt be: a megmaradt magok tavasszal kicsíráznak, és segítik az erdő megújulását.

Séta közben hallgassátok a madarak énekét! Látjátok a lombok között rejtőzködő énekművészeket? Nyissátok ki jól a szemeteket!

Tovább

3. Állomás | Az élő és holt határán

Kiket rejt a korhadt fatörzs?

A hatalmas kidőlt fa az élet bölcsője, fajgazdag élőhely. Az elhalt fa táplálékot, otthont, bölcsőt ad számtalan rovarnak, gombának, mohának és madárnak, míg a természet körforgását követve, évtizedek alatt újra humusszá nem válik.

Kis felfedezőink segítségével megismerkedhetünk néhányukkal:

Vöröshátú erdeipocok: Lomberdők, erdőszélek és cserjések lakója. Növényi részekből álló, gömbölyű fészkét vastag avartakaró alatt vagy fák gyökerei közé, kidőlt fák rönkjei alá építi.

Havasi cincér: Hegyvidéki bükköseink védett bogara. A fekete kitinpáncélját borító apró szőröknek köszönheti csodaszép kék színét. Lárvái 2-3 éven át fejlődnek napsütötte erdőszélek elhalt bükkfáiban.

Nagy szarvasbogár: Hazánk legnagyobb védett bogara, az öreg tölgyerdőket kedveli. A hímek könnyen felismerhetőek óriási agancsszerű rágóikról. Lárvái 5 éven át a földben, elhalt fák gyökerein fejlődnek.

Orrszarvúbogár: Tölgyerdeink védett bogara. A hímek homlokukon hatalmas tülköt viselnek. Lárvái 2-4 éven keresztül fejlődnek, miközben korhadó faanyaggal táplálkoznak.

Vajon ki rejtőzködik a hatalmas kidőlt fán? Keressétek meg az erdei pockot és a havasi cincért!

A természetes erdő egészségét a különböző korú fák adják az apró csemetéktől az óriási famatuzsálemekig, élők és holtak egyaránt. Olyan ez, mint egy szívből szerető család. A parkban sétálva keressetek minél több faóriást és facsemetét! Megismeritek őket leveleik, rügyeik, virágaik vagy terméseik alapján?

Tovább

4. Állomás | A természetes és mesterséges határán

Mit tehetünk mi a város zöldítéséért?

Zöld szomszédaink, a városi fák klímavédelmi szerepe rendkívül jelentős. Lombjuk alatt a legmelegebb nyári napon is kellemes hűvösben pihenhetünk. Nem csak az árnyékukkal, hanem az elraktározott esővíz párologtatásával is hűtik környezetüket. A növények biztosítják a számunkra nélkülözhetetlen oxigént, és igazi klímaharcosként dolgozzák fel a globális felmelegedésért felelős szén-dioxidot. Emellett tisztítják a szennyezett városi levegőt, csökkentik a zajt, és otthont nyújtanak az állatoknak.

Tovább